Tiszaföldvár | Városi | Galéria - beta 1.0

Városi Galéria

Budai József


1946-ban születtem, amit én sehogyan sem akartam. Sem megszületni, sem elfogadni a létet, a körülvevő világot. Ezért szüleim mindenekelőtt akarni tanítottak meg. Megtanultam és ezzel önmagamat sikerült megteremteni. Ez végigkíséri az életem.

1975-ig az „íróasztalnak” festettem. Akkor léptem először közönség elé, egy pályázat segítségével. Önbizalmam ma sem teng túl. A festésben sem a beszéd kényszere, hanem a közlés kényszere vezérel.

Az 1975-ös fordulópontig csak magamban „beszéltem”. Azóta másokhoz is szólok, akiket érdekelnek a képeim, és ha meglátják, megkeresik a látvány mögött a lényeget. Az öregház falak között az embereket, a fények mögött az árnyékot, a kín szülte képet. A fény-árnyék kérész életű románcát nem lehet nem észrevenni. Ez a szimbiózis-, amely az én felfogásomban – az örök mozgást, a létet adja.

Magányos festő vagyok. Nem szívesen festek mások előtt. Nekem a festészet „önkifejezés”, közlés, de olyan, mint a szülés. A vajúdás kínjai az anyáé, az újszülött „mindenkié”, akit megérint, aki szereti, aki gyönyörködni tud benne.

A nyilvánosságot kezdetben az „Alkotó Ifjúság” pályázatai jelentették, amelyet egy év pályázati, csoportos és önálló kiállítások követtek az ország különböző területein.

A művész alkotásai